2013. január 15., kedd

Puliszka

Korábban sokszor próbálkoztam vele, majd mindig megállapítottam, hogy ez az étel ehetetlen, biztosan csak a kiéhezett emberek számára lehet finom. Gyerekkorom nyara jutott eszembe róla, amikor a csirkéknek kukoricából "tápot" kevertünk nagyanyámmal, mind állagra, mind szagra ez ugrott be róla.. :p

A hétvégén nővéremnél jártam, ahol sógorom megosztotta velem az igazi puliszka titkát.. ;)

Jöjjön akkor tehát:

tegyünk fel egy nagy lábasban vizet forrni, jó sós vizet. Amikor a víz már forr, húzzuk félre a tűzről, majd szép óvatosan csurgassuk középre a kukoricadarát, kúpot halmozva belőle. Természetesen lesznek rakoncátlan szemek, amik mindenfelé kavarognak, had tegyék. :)
Tegyük vissza a tűzhelyre és kevergetés nélkül, alacsony hőfokon főzzük egy negyed órát. Ha jól megdagadt, a vizet öntsük le róla (de ne ki.. ;), kb. a negyede főzővizet hagyjuk benne, majd keverjük ki az egészet. A közepe elviekben száraz maradt, így a jó. Keverjük homogénné, majd ha szükségesnek érezzük higíthatjuk olyan állagúra ahogyan mi szeretnénk. Lehet egészen keményre, darabolhatóra, egy kis sült szalonnával, juhtúróval.. vagy lehet lekvárral... lehet bármivel igazából...:) ugyanúgy használjuk, mint a nudlit... lehet köret, lehet főétel, lehet édes, lehet sós...

Isteni lett! Többé nem a csirketáp jut eszembe a puliszkáról! :))) Köszi Imi! ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése